Magyarország

A EUpediaBÓL

Tartalomjegyzék

Érdekességek

22 európai parlamenti képviselője van.

A kontinensen először Budapesten közlekedett metró.

A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava.

Történelem

A magyarok előtt, megtelepedés és az Árpád-házi királyok (896-1301)

Magyarország Európa szívében, a Kárpátok hegylánca, az Alpok és a délszláv hegyek övezte Kárpát-medencében fekszik. A vidék a civilizáció hajnalától fogva emberlakta hely és kultúrák keveredésének színtere. A Kr. e. I. évezred folyamán iráni eredetű lovas népek - szkíták - és többé-kevésbé megtelepedett életmódot folytató indoeurópai (kelta, illír, trák) törzsek váltották itt egymást.

A Római Birodalom terjeszkedésének utolsó időszakában a Kárpát-medence egy időre a mediterrán, görög-római civilizáció körébe tartozott - városi központok, kövezett utak, írott források megjelenése kísérte e folyamatot, melynek a népvándorlás vetett véget.

A vidéken germán és keletről támadó nomád török népek (hun és avar) jelentek meg. Velük szemben Róma a III. század elejétől fokozatosan defenzívába szorult, majd 430 körül a hunok ostromainak engedve végképp feladta kárpát-medencei provinciáját, Pannóniát.

A híres hun király, Attila innen, a Tisza folyó mellől irányította hatalmas, de rövid életű birodalmát. Halála után a Hun Birodalom szétesett, és a területen ismét germán törzsek osztoztak. Hegemóniájukat hamarosan az avarok érkezése törte meg. A VI. század végére létrejött birodalmukat Nagy Károly hadjáratai (790-es évek), és a dunai bolgárok támadásai semmisítették meg.

A Dunántúlon a hanyatló Frank Birodalom keleti tartománya; az Alföldön és Erdélyben bolgár uralom; északon a morvák törzsszövetsége, majd állama - ez volt a status quo a Kárpát-medencében a magyarság megjelenésekor.

A magyarok megtelepedése és Szent István uralkodása (896-1038)

A magyarok évezredekre visszanyúló eredete a tudomány által nem teljesen tisztázott. Az egyik álláspont, amely szerint őshazájuk az Ural hegység ázsiai oldalán volt, és elődeik az uráli népek finnugor családjához tartoztak, a nyelvtudomány eszközeivel igazolható. Északnyugati rokonaiktól korán elválhattak, és a Kr. e. I. évezred első felében már az Uráltól délnyugatra találjuk őket, ahol a Volga mentén elterülő tágas "magyar őshazában" (Magna Hungária, Baskíria) legeltették állataikat. Egy újabb évezred múltán csatlakoztak a népvándorlás mozgásaihoz, és a Fekete-tengerbe ömlő folyók közötti sztyeppékre (Levédiába, majd Etelközbe) vonultak. Valószínűleg már korábban is érintkezésbe kerültek török népekkel, de a régészet a török (onogur - innen a "hungar" név) elemeket csak ezeken a vidékeken tudja felmutatni.

Tudósok egy csoportja szerint a népvándorlás meg-megújuló áramaival már a VII. században kerültek magyarok a Kárpát-medencébe, annyi azonban bizonyos, hogy a 800-as évek közepétől már jól ismerték azt, mivel harcosaik hol a frankok, hol a morvák szövetségeseiként részt vettek a területért folyó küzdelmekben. Ezek során nemcsak a Kárpát-medence kedvező természeti adottságait ismerhették meg, hanem szövetségeseik gyengéit, és a területen kialakult hatalmi vákuumot is, ami mind közrejátszhatott abban, hogy 895-ben, a török besenyők támadása elől biztonságot és új hazát keresve, most már asszonyaikkal, gyermekeikkel és állataikkal együtt a Kárpát-medence felé vették útjukat.

A legenda szerint a nagy vállalkozás, az új haza elfoglalása előtt a hét magyar törzs vezérei keleti szokás szerint "vérszerződéssel" pecsételték meg szövetségüket, és Árpád személyében fejedelmet választottak maguk közül, aki aztán sikeresen hajtotta végre az óriási feladatot, az akkor kb. félmilliós magyarság szervezett és - a régészeti leletek tanúsága szerint - viszonylag kevés áldozatot követelő áttelepítését a Kárpát-medencébe.

A honfoglaló magyarok új szálláshelyükön folytatták a legeltetést földműveléssel kiegészítő életmódjukat, harcosaik azonban - a normannokhoz és vikingekhez hasonlóan - még évtizedeken át zsákmányoló és sarcoló portyákkal zaklatták Európa népeit, míg Ottó német király az augsburgi csatában (955) vereséget mért rájuk.

Árpád leszármazottai felismerték, hogy megmaradásuk feltétele a megtelepedett életforma európai mintájának átvétele. Ez elsősorban a kereszténység felvételét és az államszervezet kiépítését jelentette. Árpád dédunokája, Géza (972-997) maga is megkeresztelkedett, de a krónikák szerint tovább áldozott pogány isteneinek, fiából, a későbbi Szent Istvánból azonban igazi keresztény uralkodót nevelt. Korának kiemelkedő német hittérítőit hívta mellé tanítókul, német lovagokkal népesítette be udvarát, és a bajor király nővérét, Gizellát kérte számára feleségül.

Célját elérte, fia I. István király (997-1038) tovább vitte apja politikáját, és a Kárpát-medencében erős, nyugat-európai típusú keresztény államot szervezett. A kereszténység tanainak tiszteletét az állam minden alattvalójára nézve kötelezővé tette. Kiépítette az egész országot behálózó egyházszervezetet, templomépítésre kötelezve és egyházmegyékbe szervezve a településeket. Szerzeteseket telepített be, akik az új hit terjesztésén kívül kertészetre, szőlészetre, és különböző ipari tevékenységekre tanították az ország lakóit. Ők alapozták meg és terjesztették el az írásbeliséget is, ami lehetővé teszi a kornak megfelelő törvénykezési és igazgatási rendszer kialakítását.

1000-ben István királlyá koronáztatja magát. A szertartáshoz a római pápától kér koronát, ezzel is hangsúlyozva elkötelezettségét a nyugati típusú kereszténység mellett. Az új vallásnak és berendezkedésnek ellenálló törzsfőket sorban legyőzi, elveszi birtokaikat, és helyükön a király irányítása alatt álló vármegyéket hoz létre. Ezek - természetesen számtalan változáson átmenve - a mai napig is az ország közigazgatási rendszerének alapját képezik.

Az 1083-ban szentté avatott István hatalmas szervező munkája eredményeképpen a 895-ben elfoglalt új haza visszafordíthatatlanul modern, keresztény, európai állammá vált, amely már a király életében elég erős volt ahhoz, hogy dacoljon a Német-Római Császárság hegemón törekvéseivel, és visszaverje II. Konrád császár hadjáratait.

István király Árpád-házi utódainak kora (1038-1301)

István utódai közül I. (Szent )László(1077-1096) és I. Kálmán(1096-1116) szigorú törvényekkel szorították rá népüket a királyi tekintély, a tulajdonviszonyok és a keresztény értékek további tiszteletére.

Magyarország a XI. század végére közép-európai hatalommá emelkedve keleten és délen hódítóként lépett fel. A mai Galícia és Ukrajna területére vezetett hadjáratok nem jártak ugyan sikerrel, de Horvátország 1091-ben elismerte az Árpád-ház fennhatóságát.

A gyengébb, erélytelenebb uralkodók idején megindult a központi királyi hatalom alapjának, a királyi földbirtokoknak eladományozása, ami - ugyancsak a nyugat-európai fejlődési modellnek megfelelően - egyre strukturáltabb, több rétegű feudális társadalom kialakulását eredményezte. Ez hamarosan szükségessé tette valamiféle alkotmányosság bevezetését, melynek egyik középkori alapdokumentuma, a II. Endre (András)által kibocsátott un. Aranybulla (1222), melyet a történészek joggal állítanak párhuzamba az 1215-ben kibocsátott angol Magna Chartával. Ez az oklevél a nemesség különböző rétegeit - a bárókat és a köznemeseket - egyaránt a királyság kiváltságos csoportjaiként határozta meg, akiknek jogukban áll ellenszegülni a királynak, és akiket a király (ígéretének megfelelően) évente rendi országgyűlésekre hív össze.

A viszonylag nyugodt fejlődést 1241-42-ben a tatár (mongol) hadak drámai betörése és kegyetlen dúlása szakította meg, amely végigsöpört az egész országon, mindent felperzselve, a királyt és udvarát egészen az Adriai-tengerig üldözve. A tatár-dúlás során egyetlen év alatt az ország lakosságának egyharmada vesztette életét. IV. Bélát(1235-1270) joggal hívják a "második honalapítónak", hisz a felperzselt országot gyakorlatilag újra fel kellett építenie. Kővárak létesítésével erős védelmi rendszert teremtett, a lakatlan pusztákká vált területekre telepeseket hívott, és türelmes, szívós politikájával újjászervezte az ország életét.

Halála után a megerősödött nemesség mind sikeresebben aknázta ki új pozícióit, s a tartományurak önállósulási törekvései már-már kikezdték István király államának egységét. A helyzetet tovább súlyosbította az a majd két évtizeden át a magyar koronáért folytatott harc, amely az Árpád-ház kihalását követte.

A középkori magyar állam és a török hódítás (1301-1526)

1301-ben kihalt az Árpád-ház. Az európai dinasztiák vetélkedéséből a nápolyi-francia Anjou-ház került ki győztesen, s szerezte meg a magyar koronát. A két Anjou-házi magyar király: I. Károly (Róbert) (1307-1342) és (Nagy) Lajos (1342-1382) uralkodása idején Magyarország ismét virágzásnak indult. I. Károlynak jó adópolitikával, pénzreformmal és a gazdag magyarországi bányák hatékonyabb kiaknázásával sikerült hatalmát megszilárdítania. 1335-ben meghívta Cseh- és Lengyelország királyait és az ún. "visegrádi királytalálkozón" politikai és kereskedelmi együttműködést kezdeményezve létrehozta az első közép-európai szövetséget.

A második Anjou-király uralma főként hódító politikája miatt emlékezetes, ami tükrözi az ország jelentős megerősödését. A "lovagkirály" háborúinak eredményeként az ország déli határai elérték Bulgáriát, az új román fejedelemségek (Moldva és Havasalföld) hűbéresküt tettek, s Velence átengedte Dalmáciát. Magyarország közép-európai nagyhatalommá vált, és ezt a státuszát 1490-ig, Mátyás király haláláig meg tudta őrizni. A kulturális fellendülés, az első magyar egyetemalapítás (Pécs, 1372) is arról tanúskodik, hogy Nyugat-Európa válságának idején az Anjouk Magyarországa virágzott.

Lajos király fiú utód nélkül halt meg, s az ország csak évekig tartó anarchia után került ismét szilárd uralom alá a veje, Luxemburgi Zsigmond(1387-1437) trónralépése nyomán, akit nem önzetlenül segített örökségéhez az egyik bárói liga. Zsigmondnak a főurak támogatásáért a királyi birtokok tetemes részével kellett fizetnie, a központi kormányzat tekintélyének helyreállítása pedig évtizedes munkájába került. Uralmának konszolidációját elsősorban nemzetközi tekintélye alapozta meg. 1410-ben a Német-Római Birodalom császárának választják. Sokat tett a birodalom békéjének és egységének helyreállításáért, tehetetlennek bizonyult azonban a török veszéllyel szemben, amely az elkövetkező három évszázad magyar történelmét egyre markánsabban meghatározta.

A Balkán felől támadó oszmán török csapatok a Márvány-tengeren átkelve 1354-ben léptek európai földre, s néhány évtized alatt leigázták Szerbiát, Boszniát, Albániát, a román fejedelemségeket, és feltartóztathatatlanul nyomultak Európa belsejébe. A félelmetes hódítóktól Zsigmond keresztes serege is vereséget szenvedett az 1396-os nikápolyi csatában. A törökök immár közvetlenül Magyarországot fenyegették.

Az ország leigázását Hunyadi János, a legendás hadvezér akadályozta meg. Az erdélyi kisnemesi családból származó Hunyadi János kiemelkedő hadvezéri képességeinek köszönhetően élete végére az ország egyik leghatalmasabb főura lett. Katonai sikerei fejében kapott birtokainak jövedelméből hadsereget szervezett, amelyben együtt harcoltak a Balkán török által fenyegetett valamennyi népének katonái. 1456-ban Nándorfehérvárért (Belgrád) vívott csatájának kimenetelét egész Európa feszülten figyelte, és győzelmének híre nyomán hálaadó ünnepségeket tartottak szerte a kontinensen. Győzelmes hadjárataival, amelyeket "törökverő" Hunyadi János majd húsz éven át vezetett, egy évszázaddal odázta el az Oszmán Birodalom további terjeszkedését.

A legendás hadvezér diadala csúcsán, a nándorfehérvári győzelem után halt meg a táborában kitört pestis járványban. A család még egy kiemelkedő tehetséget adott a magyar történelemnek: fiát, Hunyadi (Corvin) Mátyást, akit tizenévesen, apja tekintélyének köszönhetően választottak királlyá 1458-ban, és aki a középkori Magyarország egyik legnagyobb uralkodója lett.

Mátyás király erős központosított monarchiát hozott létre szilárd bevételekkel, személyes felügyelete alatt álló, képzett hivatalnoki karral, erős megbízható zsoldos sereggel ("fekete sereg"), amelynek élén meghódította Morvaországot, Sziléziát, sőt Béccsel együtt Ausztria jelentős részét. A népmesék "igazságos Mátyása" a korabeli Európa egyik legpazarabb reneszánsz udvarát tartotta fenn Budán és a gyönyörű fekvésű, Duna melletti Visegrádon. Könyvtára (a "Corvinák") az akkori Európa egyik legjelentősebb gyűjteménye volt, művészeket, tudósokat látott vendégül. A török ellen jelentős támadó hadjáratokat nem vezetett, csupán az apja által elért status quot akarta biztosítani az ország déli határán. Figyelme inkább nyugat és észak felé irányult: dinasztikus törekvéseinek célja egy erős "dunai birodalom" létrehozása volt, amely megfelelő ellenerőt képviselhetett volna az Oszmán Birodalommal szemben.

A középkori magyar állam hanyatlása és a török hódítás (1490-1526)

Mátyás hirtelen, törvényes utód nélkül halt meg 1490-ben. Az őt követő, Jagelló-házi erélytelen uralkodók állandó engedményekkel vásárolták meg a mind gátlástalanabb főurak jóindulatát. Magyarország nemzetközi szerepe rohamosan csökkent, politikai szilárdsága megrendült, a társadalmi haladás megrekedt. Mátyás hódításai (Morvaország, Szilézia, Ausztria egy része) elvesztek.

Az feudális anarchia állandó belháborúi és törvénytelenségei elviselhetetlen terheket róttak az ország parasztságára. Elkeseredettségük 1514-ben parasztháborúhoz vezetett, amely a huszita felkelésektől az 1525. évi német parasztháborúkig ívelő kelet-közép-európai megmozdulások sorába illeszkedik. A Dózsa György vezette felkelést a főurak leverték és kegyetlenül megtorolták. Az ország a teljes megosztottság és meghasonlás állapotában volt, amikor az Oszmán Birodalom hatalmának csúcsára érkezve új hadjáratra készült Európa ellen, és az ország déli határain állt.

A rettegett esemény 1526-ban, a mohácsi csatában következett be. A 70-80 000 főnyi török sereg, amelyet személyesen I. (Nagy) Szulejmán (1520-1566) vezetett, augusztus 29-én érkezett az ütközet színhelyére. A magyar sereg hiába kezdeményezett a háromszoros túlerővel szemben: másfél óra leforgása alatt odaveszett a gyalogság és a magyar vezető réteg színe-virága. A magyar király, II. Lajos(1516-1526) menekülés közben egy megáradt patakba fulladt. A szultán két hét múlva bevonult Budára, az ország fővárosába.

A három részre szakadt ország (1526-1686)

Az ország a vesztett mohácsi csata után három részre szakadt: középső részét, az ún. hódoltságot, ék alakban a török szállta meg; nyugati és északi megyéit az ún. királyi Magyarországot a magyar trónra került Habsburg Ferdinánd kormányozta; a Tisza folyótól keletre pedig gyakorlatilag egy új állam jött létre, az Erdélyi Fejedelemség.

Mivel a török hódítás az ország közepén állapodott meg, Magyarország gyakorlatilag két kultúra, az európai keresztény és a török muzulmán ütközőzónájává vált. A megszállt középső országrész határai állandóan mozogtak, mert a harcok egy-egy vár meghódításáért vagy visszafoglalásáért kisebb-nagyobb megszakításokkal 150 éven keresztül folytak. A háborúk irtózatos pusztítást végeztek a kulturális örökségben, a gazdaságban, és az emberi életben egyaránt. Nemcsak magyar katonák generációi pusztultak el, hanem a törökök jelentős népességet hajtottak el rabszolgaként is az országból. A korábban leggazdagabb területeken (a mai Vajdaságban és az ország közepén) szinte egyetlen kő- vagy téglaépület sem maradt fenn. A módszeres pusztítás megváltoztatta a középkori településszerkezetet, s átalakította a népesség etnikai összetételét. Mátyás király Magyarországát még 4 millióan lakták - akár a korabeli Angliát. A következő két évszázadban Európa népessége megkétszereződött, ám Magyarországon a XVII. század végén már csak 3 millióan éltek. A legviszontagságosabb sorsú középső területek pusztuló magyar lakosságához ekkor vegyültek nagy számban a török elől menekülő balkáni népcsoportok, majd a török kiűzését követően behúzódó szlovákok, s a későbbi telepítési akciók eredményeként érkező németek, szerbek, románok.

Az ún. királyi Magyarország főurai a tragikus mohácsi csata során megüresedett trónra Habsburg Ferdinándot választották, elismerve annak örökösödési igényeit. Döntésüket jelentős mértékben befolyásolta az a felismerés, hogy a török világbirodalommal szemben támogatásra van szükségük, amit az európai nagyhatalmi politikában egyre jelentősebb szerepet játszó Habsburg-dinasztiától reméltek megszerezni. Számításuk helyes volt, hiszen a szomszédos, a töröktől szintén fenyegetett Habsburg Birodalom érdekelt volt Magyarország felszabadításában, ezért a királyi kincstár - a Habsburg Birodalom más tartományaiból befolyt pénzeiből - folyamatosan óriási összegeket fordított a királyi Magyarország területén elhelyezkedő, mintegy 100 vár karbantartására és védőinek ellátására. Ugyanakkor a magyarok sokszor hiába várták a megígért császári segítséget véres csatáikhoz, hiszen az elsősorban nem a magyar, hanem a Habsburg-dinasztia nagyhatalmi érdekei szerint érkezett a magyar földre.

A király és népe közötti békés viszony kialakulását megkönnyítette az is, hogy a Habsburgok a törökkel szemben maguk is rászorultak a magyarokra, ezért tiszteletben tartották a magyar alkotmányt. A magyar intézményrendszer csaknem teljes egészében érintetlen maradt az országgyűléstől a vármegyékig. Az országos főméltóságokat magyar főurak töltötték be, akik a váraikban gyakran szinte fejedelmi udvartartást vittek. A távoli, Bécsben székelő királyi hivatalok a belügyekbe alig szóltak bele, a magyar urak irányíthatták azt hagyományaiknak megfelelően.

Erdély, a három részre szakadt ország keleti fele, a Bécs irányába nyomuló törökök számára abba a zónába esett, amelyben megelégedtek az adóztatással és a közvetett ellenőrzéssel. Így Magyarország keleti részéből létrejöhetett a külügyeiben ugyan a szultántól függő, de a belügyeit önállóan intéző Erdélyi Fejedelemség, amely lassan annyira megerősödött, hogy néhány kiemelkedő tehetségű fejedelme inkább tűnik szuverén európai uralkodónak, mint a szultán helytartójának.

Az Erdélyi Fejedelemség a két nagyhatalom, a Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti egyensúlyozásra kényszerült. A túlélés pillanatnyi parancsának, de időnként bizonyára önös érdekeiknek is engedelmeskedve, Erdély urai gyakran váltogatták szövetségeseiket. Kiemelkedő vezetőinek, Báthori Istvánnak, Bethlen Gábornak és I. Rákóczi Györgynek politikáját azonban mindvégig az a cél vezette, hogy az ország nyugati és keleti részének összefogásával a törököt kiűzzék, és újra egyesítsék az országot - ellenállva később a túlzott Habsburg befolyásnak is.

A részekre szakadás és a török hódítás átalakította az ország gazdasági és társadalmi szerkezetét. Az állandó harcok közepette a rideg állattartás vált szinte az egyetlen nyereséggel folytatható tevékenységgé, mivel a marhákat - szükség esetén - lábon lehetett továbbmenekíteni, és tartásukhoz csupán bőséges legelőterületre, üres pusztaságra volt szükség, amiben, hála az állandó harcoknak, nem volt hiány. Az 1580-as években Magyarország volt a világ legnagyobb húsexportőre. Hosszútávon azonban a sikeres marhaexportnak a gazdaság szerkezetére nézve káros hatásai voltak, mivel konzerválta a magyar gazdasági szerkezetre már korábban is jellemző féloldalas, az ipar elmaradását jelentő fejlődést. A nemesség és a gazdagabb polgárság Erdélybe vagy a királyi Magyarország területére menekült, és a felperzselt területek parasztjai katonának álltak a keresztény kézen maradt várakban. Az egész korra és annak minden rétegére jellemző a harcokhoz, a meneküléshez és a kereskedelemhez kapcsolódó állandó helyváltoztatás, ami az ország lakosságában fenntartotta az országegység tudatát és a törökkel szembeni ellenállás intenzitását.

Feltehetően a mindennél fontosabbnak ítélt törökellenes egység gondolatának köszönhető, hogy a reformáció és ellenreformáció felekezeti harcai, amelyek Nyugat-Európa országaiban annyi áldozatot követeltek, Magyarországon békés eszközökkel zajlottak annak ellenére, hogy az új eszmék a társadalom minden rétegét megmozgatták. A hitviták pusztítás helyett inkább óriási lendületet adtak a magyar kultúra és a magyar nyelvű írásbeliség fejlődésének. 1571-ben, minden európai országot megelőzve, az erdélyi országgyűlés törvényben mondta ki a katolikus, református (kálvinista), evangélikus (lutheránus) és unitárius vallások szabad gyakorlásának jogát.

Már az 1600-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az Oszmán Birodalom nem képes tovább növelni európai területeit, de a század végén még mindig olyan erőt képviselt, hogy kiűzésére Magyarországról csak európai összefogással kerülhetett sor. Az eseményeket a török sikertelen 1683. évi Bécs elleni támadása gyorsította fel. Ezt követően XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence létrehozta a Szent Szövetséget, amely - további tagokkal kiegészülve - 1686-ban felszabadította Budát a 145 éves török uralom alól. A szövetséges hadak ez után már nem álltak meg. A legnagyobb európai hadvezérek: Károly, lotaringiai herceg, Miksa Emánuel, bajor választófejedelem és Savoyai Jenő herceg vezetésével a század végére egész Magyarország területét megtisztították a töröktől.

A tény, hogy a törökök végső kiűzésében a döntő szerepet már a császári seregek játszották, felerősítette a bécsi udvar már hosszabb ideje megmutatkozó abszolutisztikus törekvéseit. A diadalmas császár a felszabadított országrészeket meghódított tartományként kezelte. Az országgyűléstől kicsikarta, hogy a magyarok lemondjanak az Aranybulla óta garantált jogaikról: a szabad királyválasztás és a királlyal szembeni ellenállás jogairól. A visszahódított országrészeket, a régi birtokosok jogait mellőzve saját hívei között osztotta szét, és a pusztasággá vált országgal hadiadók formájában utólag fizettette meg a felszabadítás költségeit.

Magyarország és a Habsburg-dinasztia (1686-1790)

A Habsburgok erősödésével párhuzamosan a magyarok már a 17. században mindinkább arra kényszerültek, hogy érdekeiket ne csak a törökkel, de a Habsburgokkal szemben is védelmezzék. A török kiűzését követő császári önkény azonban minden korábbinál nagyobb ellenállást váltott ki, és 1703-ban nyolc évig tartó szabadságharchoz vezetett. A mozgalom vezére II. Rákóczi Ferenc - erdélyi fejedelmek sarja - társadalmi reformmal és toleráns valláspolitikával próbálta harcképessé tenni a kivérzett országot. Kezdeti sikerei után elbukott, és híveivel száműzetésbe kényszerült, de a hosszú szabadságharc a Habsburgok számára is világossá tette: a monolitikus hatalomgyakorlás ugyanolyan kilátástalan törekvés, mint a magyarok számára a teljes önállóság. Az 1714-15-ös törvények biztosították Magyarország alkotmányos önállóságát és a nemesség régi kiváltságait.

Az elkövetkező évtizedek viszonylagos nyugalma, technikai fejlődése, és agrárkonjunktúrája elég volt a magyar vezetőréteg olyan fokú elégedettségéhez, hogy a Habsburg Birodalom védelmére keljen, amikor a Mária Terézia (1740-1780) segítségre szorult az osztrák örökösödési háborúban.

Mária Terézia és fia, II. József (1780-1790) az európai felvilágosult abszolutizmus legmarkánsabb képviselői közé tartoztak. Szakszerűbb közigazgatással, a tudományos fejlődésre is támaszkodó gazdaságpolitikával, humánusabb társadalompolitikával - s II. József esetében antiklerikális intézkedésekkel - kívánták a birodalmat modernizálni és megerősíteni. E megfontolások jegyében Mária Terézia az 1760-as évektől mellőzte a magyar országgyűlést, rendeleti úton bocsátotta ki gazdaság- és társadalompolitikai reformjait - például a jobbágyterhek szabályozásáról és a közoktatásról. A radikálisabb II. József a szerzetesrendek feloszlatásával, a cenzúra egyházi felügyelet alóli kivonásával kezdte uralkodását, híres türelmi rendelete pedig lehetővé tette, hogy ne csak római katolikusok viseljenek hivatalt. Ezek az intézkedései kiváltották a katolikus hierarchia, adóreform-tervei pedig az ősi jogaik csorbítását sérelmező magyar nemesség ellenállását; az alkotmány mellőzésében, a centralista közigazgatási rendszer és a német, mint hivatalos nyelvnek egységes bevezetésében tanúsított merevsége pedig eredeti híveit, a magyar reformereket is elfordította tőle.

A bázisát vesztett császár halálos ágyán visszavonta reformjai többségét. Egykori tábora, a felvilágosult nemesség az újból összehívott országgyűlés bizottságaiban megkísérelte programjából átültetni azt, amit az éledő modern nemzeti tudattal össze tudott egyeztetni. A radikalizálódó francia forradalom által meghatározott légkörben azonban a Habsburg-dinasztia feladta modernizálási törekvéseit, s pozícióőrzésre rendezkedett be.

Polgárosodás, reform és forradalom (1790-1849)

Függetlenség és modernizáció - a kor szóhasználatával "haza és haladás" - dilemmáit minden korábbinál égetőbben vetette fel a kelet-közép-európai nemzeti ébredés kora. A 19. század küszöbét a térség más népeihez hasonlóan a magyar is társadalmi-gazdasági reformokra szoruló struktúrával lépte át. Az agrártársadalmon belül megindult fejlődés és a kormányzat konzervativizmusa közti kontraszt drámai módon hívta fel a figyelmet a piacgazdaság és a liberális alkotmányosság elveire.

Miként a felvilágosodás is elsősorban főúri kastélyokban, köznemesi kúriákban lelt otthonra Magyarországon, úgy a liberalizmus fő bázisát is a szokatlanul népes, jövedelmét polgári foglalkozásból kiegészítő, szilárd politikai öntudattal és hagyományokkal rendelkező nemesség képezte. A magyar nemesi liberalizmus legnagyobb reprezentánsa, az angol eszményeket követő gróf Széchenyi István (1791-1860) felismerte, hogy Magyarország elmaradott állapotának elsődleges oka nem a Bécsnek való alávetettség, hanem a feudális rendszer. Nagy hatású elméleti műveivel és gyakorlati modernizációs tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett az uralkodó szemléletmód átformálásában. Magánvagyonából is sokat áldozott közcélokra. Nevéhez fűződik a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása (1825), a magyarországi folyamszabályozás, gőzhajózás és vasúti közlekedés feltételeinek megteremtése, a Budát és Pestet összekötő első állandó híd, a Lánchíd megépítésének kezdeményezése stb. Kossuth Lajos méltán nevezte "a legnagyobb magyar"-nak Széchenyit, elsőszámú politikai vitapartnerét.

Kossuth Lajos, a kor másik kiemelkedő magyar politikusa Széchenyinél radikálisabb irányt képviselt, és a széles nyilvánosságra apellált. 1841-től Pesti Hírlap címen a Habsburg Birodalom első modern politikai sajtótermékét szerkesztette. Hangoztatta, hogy a társadalmi robbanás elkerülésének egyetlen lehetséges útja a jobbágyok mielőbbi felszabadítása. 1832 és 1848 között az úgynevezett reformországgyűléseken a Kossuth dominálta ellenzék fontos vívmányokat csikart ki, az 1847-ben formálisan is megalakult Ellenzéki Párt pedig immár nyíltan azt tűzte céljául, hogy a Bécs gyámkodásától és a feudális kötöttségektől megszabadított Magyarországon modern, felelős és képviseleti kormányzat szülessék. Ebben a szellemi pezsgésben és izgatott politikai légkörben találta az 1848-as európai forradalmi hullám Magyarországot.

A palermói, s kivált a párizsi forradalom híreinek hatása nyomán 1848 márciusában a pozsonyi országgyűlésen az ellenzék mind határozottabb nyomást gyakorolt az udvarra reformjavaslatai elfogadtatása érdekében. A bécsi forradalom lelkesítő híre aztán kirobbantotta az 1848. március 15-i pesti forradalmat is. Petőfi Sándor, az egyik legnagyobb magyar költő társaival a lelkes tömeg élén, a cenzúrának fittyet hányva kinyomtatták a liberális reformprogram lényegét tartalmazó 12 pontjukat. Az udvar meghátrált, s tárgyalásokat kezdett az alkotmányozásról a Kossuth vezette országgyűlési küldöttséggel.

A tárgyalások eredményei, az un. "áprilisi törvények" eltörölték a nemesség évszázados adómentességét, kimondták a jobbágyság felszabadítását és a törvény előtti egyenlőséget, életbe léptették a polgári szabadságjogokat. Az addig külön törvényhozási egységként kezelt Magyarországnak és Erdélynek közös, felelős kormányt neveztek ki gróf Batthyány Lajos vezetésével, Pest-Buda székhellyel. Az országot csak az uralkodó személye fűzte a Habsburg Birodalomhoz, melynek keretén belül a lehető legteljesebb önállóságot érte el.

Mihelyt azonban 1848 szeptemberében a bécsi kormányzat az ausztriai forradalom kifulladása nyomán lélegzethez jutott, Jellasics horvát bánt mozgósítva fegyveres támadást intézett Magyarország ellen. A magyarok törvényes keretek között, vértelen forradalommal kivívott alkotmányos jogaikat szabadságharc indításával kényszerültek megvédeni.

A hősies szabadságharc majd egy évig folyt változó hadiszerencsével. Sorsát végül I. Ferenc József császár és az orosz cár szövetsége pecsételte meg, amelynek nyomán, 1849 júniusában kétszázezer főnyi orosz intervenciós sereg kelt át a Kárpátokon a magyarok ellen. Az osztrák és orosz egyesített hadak túlerejének a magyar csapatok nem tudtak ellenállni. 1849. augusztus 13-án az utolsó nagyobb magyar haderő is letette a fegyvert.

Neoabszolutizmus és a boldog békeidők (1849-1914)

A katonai vereség politikai következménye mintegy százötven ember kivégzése, ezrek börtönbe vetése és mindennemű alkotmányosság megszüntetése volt. Magyarországot beolvasztották az egységes, központosított bürokrácia által kormányzott Habsburg birodalomba, és a társadalom elmaradott agrárjellege, hierarchikus viszonyai lényegében változatlanok maradtak. A magyar politikai elit az un. "passzív ellenállással", mindenfajta hivatalvállalás elutasításával igyekezett akadályozni az elnyomó gépezet működését.

Az 1860-as évek közepére a Habsburgok sikertelen háborúi nemzetközileg elszigetelték Ausztriát, s kimerítették kincstárát, ugyanakkor a hosszúra nyúlt passzív ellenállás már a magyar vezető rétegnek is egzisztenciális gondokat okozott. A helyzet megérett a kompromisszumra. Deák Ferenc, "a haza bölcse" kezdeményezésére megkezdődtek a kiegyezési tárgyalások. Ezek eredményeként a Habsburg Birodalom 1867-ben Ausztria és Magyarország dualista államszövetségévé alakult. Az Osztrák-Magyar Monarchia két egyenrangú része belügyeiben teljes szuverenitáshoz jutott. Parlamentjeik önállóan alkották törvényeiket, melyeket két külön kormány hajtott végre. I. Ferenc József Bécsben mint császár, Budapesten mint király szentesítette a törvényeket. Közös maradt a külügy, a hadügy, valamint ezek pénzügyei. A kiegyezés a birodalom két domináns nemzeti csoportja, a magyarok és az osztrák-németek számára az alkotmányossághoz és az 1848-as vívmányok java részéhez való visszatérést jelentette.

A következő csaknem fél évszázad története korábban példa nélkül álló gazdasági és kulturális fellendülést és politikai stabilitást hozott Magyarországon. Közel fél évszázadon át kiszámíthatóan működött a térség első modern parlamentáris rendszere - igaz, szűk választójoggal, konzervatív keretek között, mind nehézkesebben lépést tartva a társadalmi mobilitás diktálta követelményekkel, s nem a súlyuknak megfelelően kezelve a birodalom mindkét részében a népesség felét kitevő nemzeti kisebbségek követeléseit. Az utóbbiak a rendszer merevségét látva végül annak szétfeszítésén munkálkodtak -, amire hosszú távon kedvező kilátást biztosított a monarchia délszláv és román lakóira mágneses hatást gyakorló független balkáni államok létrejötte.

A századfordulón jelentkező politikai válságjelenségeket azonban még elhomályosította a fokozódó anyagi és szellemi jólét, amely azoknak is osztályrészül jutott, akik a politikai hatalom sáncain kívül rekedtek. A "boldog békeidők" Magyarországát a beinduló ipari forradalom elmaradott agrár országból viszonylag gyorsan fejlődő agrár-ipari országgá változtatta. A nemzeti jövedelem háromszorosára, a városi népesség az összlakosság tíz százalékáról egyharmadára növekedett, és a korabeli mércével mérve modern infrastruktúrával és virágzó polgári kultúrával rendelkezett. A milliós metropolisszá fejlődő Budapesten 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulójára rendezett kiállítás méltán állított emléket e vívmányoknak.

A szocializmus változatai (1945-1987)

A II. világháborút követő első három év a többpárti demokráciával való kísérlet kora lett a katonailag megszállt Magyarországon. Az 1945-ös választásokon győztes Független Kisgazdapárt, a polgárság és a parasztság gyűjtőpártja a nagyhatalmak óhajára koalícióra lépett a szociáldemokratákkal, a Nemzeti Parasztpárttal és a kommunistákkal, amely utóbbiak Rákosi Mátyás vezetésével gátlástalanul használták ki a megszálló szovjet csapatok nyújtotta védelmet. A nemzeti összefogás jegyében a koalíció komoly eredményeket ért el az újjáépítésben, s a földreformmal a magyar paraszt évszázados álma vált valóra; de már ekkor megkezdődött a magánvállalkozások államosítása és a sztálini típusú irányított gazdaság egyes elemeinek bevezetése. Mire az ország magához tért a háború megrázkódtatásaiból, a kommunisták koalíciós partnereik megosztásával, politikai zsarolással, az általuk ellenőrzött politikai rendőrség felhasználásával, választási csalással felmorzsolták riválisaikat és 1947-1948-ra az országban működő egyetlen politikai erővé váltak. E státusukat a Szovjetunióval kötött "örök barátsági szerződés" és az 1949-es "sztálini" alkotmány garantálta.

Rákosi sztálinista diktatúrája 1948-1953 között befejezte az államosítást, és a nehézipar esztelen tempójú fejlesztésébe fogott; terménybeszolgáltatásra kötelezte, majd kolhozokba terelve a parasztságot, kisajátította földjeit. A rendszer több tízezernyi "ellenségét" vidékre telepítették vagy kényszermunkára küldték, s hamis vádakra épített kirakatperekben ítéltek el ártatlan embereket. A Sztálin halálát követő (1953) légkörben, a reformer Nagy Imre kormánya idején enyhült a terror, s megkezdődött a visszaélések feltárása. Az ország lakossága fellélegezhetett, hogy aztán annál nagyobb legyen az általános elkeseredés, amikor a Rákosi-klikk visszatért a politikai hatalomba.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956 februárjában megtartott XX. kongresszusa a kemény sztálini idők végét sugallta. A demokratizálódás lehetőségeit megcsillantó esemény hatására Magyarországon elemi erővel tört fel a totalitárius rendszerrel szembeni ellenállás, amely 1956. október 23-án forradalom kirobbanásához vezetett. A forradalmi kormány élére az 1953-as reformjai következtében az egész országban népszerű Nagy Imre állt. Visszaállították a többpártrendszert, s Magyarország kilépett a keleti tömb katonai szövetségéből, a Varsói Szerződésből. A szovjet kormány azonban a kezdeti habozás után a beavatkozás mellett döntött, s a november 4-én megindult intervenció brutálisan verte le a forradalmat. A sokkhatás alá került országot kétszázezernyi menekült hagyta el, miközben a szovjetek bábjaként az újjászervezett kommunista párt élére került Kádár János fémjelezte korszak minden addigit meghaladó méretű megtorlással köszöntött be.

Az 1956-os forradalom élménye azonban a kommunista hatalom számára is világossá tette, hogy nem lehet többé visszatérni a "ötvenes évek" kormányzási módszereihez és állapotaihoz. Ennek köszönhető, hogy az új rezsim a "rend" helyreállítása után, az 1960-as években amnesztiával, reformokkal konszolidálta helyzetét, megszerezve ezzel Magyarország számára a "legvidámabb barakk" kétes értékű pozícióját a szovjet blokk országai között. A békésebben, fokozatosabban végrehajtott iparosítás és kollektivizálás mellett több figyelmet szenteltek a fogyasztási cikkek termelésére, amit az 1968-tól bevezetett reformok, az ún. "új gazdasági mechanizmus" a magánvállalkozások nagyobb mozgásszabadságának engedélyezésével is ösztönzött. Az életszínvonal emelkedésének politikai ára volt: tabu maradt a Magyar Szocialista Munkáspárt hatalmi monopóliuma és a Szovjetunióhoz fűződő viszony - azaz az ország korlátozott szuverenitása. A rugalmasabb cenzúra szűkítette a tiltott, s bővítette a támogatott és megtűrt szellemi javak körét, és a "puha diktatúra" szigorú ellenőrzés mellett, de megnyitotta az ország nyugati kapuit is az érdeklődő külföldiek és az utazni vágyó magyarok előtt.

Jóllehet e kedvezmények - kivált a szomszédos országok sorsával való összehasonlítás fényében - bizonyos legitimitáshoz jutatták a nyers erőszakkal hatalomra került Kádár-rendszert, melynek az 1980-as évekre megmutatkoztak a korlátai. A reformok elégtelenek voltak a gazdasági növekedés biztosítására, s így a prosperitás látszatát külföldi kölcsönökből, az ország eladósodása árán is csak nehezen tartották fenn. Egyre indokolatlanabbnak tűnt a kimondatlan alku: a politikai jogok feladása az anyagi jólétért cserébe; s miután Moszkvában Mihail Gorbacsov vette át a kommunista párt irányítását, a külső nyomás is enyhült.

Az átmenet és rendszerváltozás Magyarországa (1987-2006)

A nyolcvanas évek esélyt adtak a politikai intézményrendszer és a gazdaság kisebb mértékű megváltoztatására. Egyfelől 1968-tól folyamatosan lazult a tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítás, másfelől enyhült a szovjet külpolitika. Míg a párton belül reformkommunistáknak nevezett csoport felülről vezényelt, óvatos lazítást képzelt el, addig gyors változások történtek a külpolitikában. A Mihail Gorbacsov vezette Szovjetunió a nyolcvanas évek végére belátta: az ország válságba jutott, s nem nem tudja fenntartani a közép-kelet-európai hatalmi zónát. A külpolitikai változások nyomán a már évek óta működő ellenzéki körök párttá szerveződtek, s egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak.

Rendszerváltás és többpártrendszer Magyarországon a rendszerváltás vér nélkül ment végre. Az átmenetben Németh Miklós kormánya vállalt szerepet: 1989-ben az Országgyűlés törvénybe iktatja a pártalapítás jogát, majd februárban az MSZMP elismeri a többpártrendszert. Májusban elkezdik felszedni a határon húzódó műszaki zárat, miközben az MSZMP alszervezetei - így a Kommunista Ifjúsági Szövetség is - megszűnnek.

Az ellenzéki csoportok ösztönözték az újjáéledő civil társadalom 1988-89 folyamán lezajlott tömegmegmozdulásait. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) a kommunista rendszer kritikáját a nemzeti hagyományokra alapozó programmal lépett fel, és 1987 őszétől nyilvános vitákat szervezett az ország helyzetéről. Az illegális sajtóval (szamizdat) az 1980-as évek eleje óta jelentkező "demokratikus ellenzék" létrehozta a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ), melyhez hasonlóan liberálisként határozta meg magát az egyetemisták független szervezete, a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ). 1988-89 fordulóján újjáéledtek a II. világháború utáni demokratikus időszak meghatározó pártjai, így a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP). A békés rendszerváltozás kereteit az e szervezetek által 1989 márciusában megalakított Ellenzéki Kerekasztal, a tömegszervezetek és a pártállami vezetők "háromoldalú tárgyalásain" szabták meg. Az alkotmányos jogállamiság alapjait lefektető megállapodás aláírására és törvénybe iktatására 1989 őszén került sor, s röviddel később, 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, megváltoztatva az ország régi hivatalos nevét (Magyar Népköztársaság), ami szimbolikus kifejezése a rendszerváltás lényegének: az ország szuverenitása visszanyerésének, a központi terv-utasításos gazdálkodás és az állampárti rendszer piacgazdasággal, illetve többpárti demokráciával történő felváltásának.

Az első kormányalakítás

Az MSZMP reformerei hozzájárultak e folyamat katalizálásához, de csak utolsó szakaszában szánták el magukat arra, hogy szétbomlasszák az állampártot, és más baloldali érzelmű partnerekkel Magyar Szocialista Párt (MSZP) néven, szociáldemokrata programmal új pártot alapítsanak. 1989-90 fordulóján, amikor az országra ráköszöntött az évtizedek óta első szabad választások láza, nem csak a szocialisták és a velük szemben addig többé-kevésbé egységesen fellépő ellenzék között húzódott politikai arcvonal: jól láthatóan kirajzolódott a jobboldal-baloldal, illetve a keresztény-demokrata - nemzeti-liberális - szocialista tagoltság.

Az 1990-es választások eredményeként a parlament legerősebb pártja az MDF lett, s a másik két jobbközép párttal, az FKGP-vel és a KDNP-vel koalícióra lépve a győztes párt elnöke, Antall József alakított kormányt. Ellenzékét az SZDSZ, a FIDESZ és az MSZP alkotta. A jobbközép koalíció, egyetlenként a rendszerváltó kelet-közép-európai kabinetek közül, kitöltötte a négyéves választási ciklust. A köztársasági elnök az 1956-os tevékenységéért korábban halálra ítélt Göncz Árpád lett, akinek a parlament 1995-ben újabb ötévi bizalmat szavazott. A kormányalakítást követő nyáron a szovjet csapatok elhagyták Magyarország területét.

Privatizáció a második ciklusban

1994-ben az előző parlamenti ciklus végére erőre kapó MSZP lett a választások győztese. Elnöke, Horn Gyula koalíciós kormányában részt vett az SZDSZ, mely ismét másodikként végzett a választásokon.

A rendszerváltás nehézségei mellett mindkét kormánynak meg kellett küzdenie azzal is, hogy a társadalom döntő többsége zökkenőmentesebb átmenetre számított. A szocialista gazdaság összeomlásával jelentkező munkanélküliséget nem lehetett könnyen orvosolni: az első ciklusban akadozó, majd a Bokros Lajos pénzügyminiszter radikális cselekvési programja, megindította a gazdaság fejlődését és a privatizációt, de újabb problémákat is okozott. A társadalmi olló szétnyílásáért, a regionális különbségek kidomborodásáért, az életszínvonal stagnálásáért nem mindenkit kárpótolnak a jogállamiság kiépítésében elért jelentős eredmények és az 1995 márciusában meghirdetett stabilizációs program nyomán látványosan javuló makrogazdasági mutatók.

Nyitás a külpolitikában

A belpolitikai élet stabilitását azonban a közhangulat hullámzása ellenére sem fenyegették a szélsőséges erők. Az alkalmankénti belső viták nem veszélyeztették egyik kormánykoalíció működőképességét sem. A demokratikus, parlamentáris intézményrendszer megszilárdulásának további jeleként az 1998-as választások után ismét a korábbi kormányzati ciklus ellenzéke alakíthatott kormányt, ezúttal a jobbközép irányba fordult FIDESZ Magyar Polgári Párt elnöke, Orbán Viktor vezetésével és az FKGP, valamint az MDF részvételével. 2000. augusztus 4.-től Dr. Mádl Ferenc Magyarország köztársasági elnöke.

A stabilitás kiszámítható partnerré teszi Magyarországot mind a befektetők, mind a nemzetközi politika számára. A külföldi tőke beáramlásának oroszlánrésze volt a privatizáció sikereiben, s a világpolitika meghatározó alakjainak látogatása, illetve fogadókészsége viszonozta a magyar külpolitika (már az utolsó rendszerváltás előtti kormány idején megkezdődött) nyitását.

Az elmúlt évtized folyamán egymással vitázó politikai pártok a fő külpolitikai célokban nagyjából egyetértettek. Ennek eredményeként sok tekintetben javult a viszony a szomszédos országokkal, a kapcsolatokatelősegítik az alapszerződések, másrészt Magyarország szerepvállalása a regionális együttműködésben (CEFTA, KEK) is. Egyetértés mutatkozott a határon túli magyarok helyzetének javítása ügyében is, melynek érdekében a parlament 2001 nyarán túlnyomó többséggel megszavazta, a határon túli magyarok számára utazási és munkavállalási előnyöket biztosító kedvezménytörvényt. A magyar nemzetiségű, külföldi állampolgároknak "magyarigazolványt" adó törvény feszültségeket okozott a szomszédos országokkal, és az Európai Unióval, így módosításokra volt szükség.

A 2002. április 7. és 21. közöt megrendezett országgyűlési választásokon a Magyar Szocialista Párt győz; a miniszterelnök Medgyessy Péter lesz. Ugyanezen évben, október 20-án tartott önkormányzati választásokon a részvétel: 51,06%-os volt. A választások a szocialisták sikerét hozták.

EU csatlakozás 2004-ben

Magyarország európai integrációs törekvéseinek előrehaladását jelzi tagsága az Európa Tanácsban, az OECD-ben, társult tagsága az Európai Unióban; az európai válságkezelésben és -megelőzésben 1994-ben EBEÉ-házigazdaként, majd EBESZ-elnökként vállalt szerepe; a Békepartnerség keretében a NATO-val folytatott együttműködése a délszláv háborút felváltó békefolyamathoz való aktív hozzájárulása (IFOR). Mindez megérlelte a helyzetet Magyarország NATO-csatlakozásához, amely 1999. március 12-én történt meg.

Az Európai Unió bizottsága 2002 októberében elfogadta azt a jelentést, amely hivatalosan javasolja tíz új ország EU-csatlakozását 2004-ben. Eszerint Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik 2004-ben az Európai Unióhoz.

Az 2003. április 12-i magyarországi EU-népszavazáson az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76 %-a IGEN választ adott. Április 16-án Magyarország aláírta az EU-csatlakozási szerződést. 2004. május 1-én Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz.

Világörökség

Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete. Az UNESCO fő feladatai a globalizáció negatív társadalmi következményei elleni küzdelem szervezése, az oktatás, kultúra, tudomány és kommunikáció etikai aspektusainak vizsgálata, a pluralizmus erősítése, a kisebbségek jogainak elismertetése, az interdiszciplináris probléma-megközelítés "népszerűsítése" a döntéshozók körében.

Az UNESCO a alábbi helyeket emelte fel a világörökség részévé:

- Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út és történelmi környezete(kulturális/1987)

- Hollókő ófalu és táji környezete (kulturális/1987)

- Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (természeti/1995)

- Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (kulturális/1996)

- Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta (kulturális/1999)

- Pécsi ókeresztény sírkamrák (kulturális/2000)

- Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (kulturális/2001)

- A Tokaji történelmi borvidék (kulturális/2002)

Nemzeti kinccsé nyilvánított magyar állatfajták

Szarvasmarhafélék

Magyar szürke szarvasmarha

A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürke marha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a mélypontját a hatvanas években érte el, azóta egyre emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan BSE-, azaz kergemarhakór-mentes [1], de az állatot ma elsősorban turistalátványosságként tartják. A primigenius (őstulok) típusú szarvasmarhák podóliai fajtakörébe tartozik, annak leghíresebb, közepes testméretű képviselője. A 13–18. század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket, és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében.
Részletek

Magyar tarka szarvasmarha

A magyar tarka szarvasmarha, vagy régebbi elnevezésével magyar pirostarka, egyike őshonos, védett háziállatainknak.Az első nyugati fajták (pl. a szimentáli) már a 18. században, a bajor telepesekkel együtt megérkeztek Magyarországra. A 19. század első felében a kimondottan hústermelő marhának számító magyar szürkemarha helyett igény jelentkezett egy elsősorban tejtermelő szarvasmarhafajta iránt. A döntő fordulatot a dualizmus kora hozta, amikor fokozódott a kereslet a tej és a tejtermékek, és ezzel a korszerű, jobb termelőképességű, igényesebb fajták iránt. Ekkor még az állomány több, mint 90%-át tette ki a szürkemarha, amely résztvett a magyar tarka kialakításában.
Részletek

Magyar bivaly

A bivaly a szarvasmarha rokonfajainak egyike. Két vadon élő alfaj található: az ázsiai bivaly, amely ma már csak Kelet-India mocsaras vidékein fordul elő, valamint a kafferbivaly, amely Dél- és Közép-Afrika lakója. Több mint ezer éve él hazánkban már az avarok is tenyésztették. A bivaly mai fogalmaink szerint hármas hasznosítású. Magas zsírtartalmú tejet, hús termel, valamint igaerőt szolgáltat. A megszokott gondozóval szemben a bivaly engedelmes és jóindulatú, általában azonban félénkebb, mint a szarvasmarha. Ha jó fejődést várunk a borjaktól, akkor bőséges táplálást és odaadó gondozást igényelnek. A bivalytejet külföldön a sajtkészítés alapanyagakét használják. Húsának értéke csekélyebb, mint a szarvasmarháé. Bivalyhús ugyanis sötét-vörös színű, táplálóhatás azonban jelentős, mert több fehérje, több vas, és több foszforvegyület van benne, mint a marhahúsban.


Juh

A juh vagy birka (Ovis gmelini aries vagy Ovis aries) az ember által egyik legrégebben háziasított állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható. A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Amerikába először a spanyolok vitték a 16. sz.-ban.
Részletek

Fehér hortobágyi racka

Õsi magyar parlagi juh. A kos és az anya is dugóhúzószerûen csavarodott, V-alakú szarvat visel. Gyapjútermelõ képessége és tejelékenysége egyaránt jó. Bundája tincsekbõl áll, a tincsek hossza 25-30 cm. Edzett, ellenálló, igénytelen fajta.

Fekete hortobágyi racka

A magyar racka juh (régebben hortobágyi racka juh, Ovis aries strepsiceros Hortobágyiensis) régi magyar juhfajta, amely egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi birkapásztorok meghatározó állata volt, mára azonban a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajtával (cigája, cikta) együtt sem tesz ki 5%-ot példányszámuk.
Részletek

Gyimesi racka

A gyimesi racka juh a hegyvidéki racka juhok legtipikusabb képviselője. Erdélyben alakult ki a középkor végén, elsősorban székelyek és csángók tenyésztették. Régebbi leírásokban említik székácsmenti, korponai, háromszéki juhként is. Fajtatisztán ma már csak a havasi legelőkön található meg, innen került hazánkba az utóbbi húsz évben a ma mintegy 2000 egyedből álló populáció magja. Jelentősen különbözik a magyar racka juhtól, jobban alkalmazkodott a mostoha időjárási körülményekhez. A legnagyobb termetű juhfajta a rackajuhok csoportjában. Gyapja nem olyan durva, mint a magyar rackáé, finomabb pehelyszálakkal kevert, színe szinte teljesen fehér, kivéve a szem körüli „ókulát” és a lábvégi barna-fekete foltokat. A fekete foltokkal fedett rész pigmentált, a fehér bundával fedett pigmenthiányos. A gyimesi racka nőstényei sarló alakú szarvat viselnek, de ez meglehetősen rövid, sok a szarvatlan egyed is. A kosok szarva csigaszerű 1,5-2,25 csavarulattal. A nőstények súlya 45-65 kg, a kosoké 62-86 kg. Nagyon igénytelen fajta. Rendszeresen fejik, tejtermelése jó, meghaladja a 65 litert. Erdélyben a tejét még az esztenákon, a pásztorszállásokon feldolgozzák, sajtot és ordát készítenek belőle. Jó húsformákat mutat, húsa ízletes. Romániában a fajta nagy létszáma miatt nem védett. Tartása hagyományos módon, igen kemény körülmények között folyik, szinte egész évben a havasi legelőkön van, csak a téli hónapokban szorul be a pajtákba, ha nagy a hó. Hazánkban a tenyésztés célja a fajta tiszta vérű fenntartása és a génmegőrzés.

Cigája

A cigája Magyarországon őshonos juhfajta.
Részletek

Cikta

A cikta az egyik legritkább juhfajta a világon, egyike védett háziállatainknak.
Részletek


Kecske

A házikecske

(Capra aegagrus hircus) háziállat, a tülkösszarvúak családján belül a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (Capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a kisember tehene néven is illetik. A házikecskét általában csak a kecske névvel jelölik. A kecske azonban tágabb értelemben több fajt is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét (Capra aegagrus aegagrus), a kőszáli kecskét (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (Oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske” alatt a házikecskét értjük. Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században
Részletek

Magyar (parlagi) kecske

A parlagi kecske nemesítése Kovárzik Károly nevéhez fűződik, aki 1915-ben Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nyárasladányon hozott létre törzstenyészetet, de ezeket a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt három év múlva felszámolták.
Részletek


Sertés

A sertés, vagy disznó (Sus scrofa domestica) a disznófélék családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) háziasított alfaja. Eurázsiában honos. Falánk és piszkos állatként ismert. Viszonylag magas intelligenciával rendelkezik.
Részletek

Szőke mangalica

A mangalica a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike, világhírű sertésfajta.
Részletek

Fecskehasú mangalica

Fecskehasú mangalica: a szőke és a fekete mangalica kereszteződéséből jött létre, hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke változat.

Vörös mangalica

Vörös mangalica: a szőke mangalica és a göndör szőrű szalontai sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőkénél.


Tyúkfélék

Fehér magyar tyúk

A legjobb tojóképességű változatnak tekintették. Mivel fehér színű tollazatával jobban elviselte a tűző napot, elsősorban az Alföldön és a Duna-Tisza közén kedvelték. Ma génbanki állománya található Gödöllőn és Keszthelyen ( Sárga magyar tyúk A tenyésztők a 20. század elején az egyszínű sárga tyúkokat összegyűjtötték és szelektálták, sőt rokontenyésztést is folytattak. A cél a tojástermelő-képesség javítása volt. Elsősorban a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Előfordul világosabb és sötétebb árnyalatban is, de az élénksárga szín a kívánatos. Génmegőrző állománya található Mosonmagyaróváron, Gödöllőn és Keszthelyen (2001). Kendermagos magyar tyúk Tenyésztése az 1890-es évek elején kezdődött Szolnokon a parlagi állomány kendermagos színű egyedeinek szelektálásával, nemesítésével. Igen gyorsan kedvelt lett a tenyésztők között. Tollazata világos kékesszürke keskeny, fekete keresztsávokkal. A kakasok színe világosabb. Mivel színe igen alkalmas rejtőzködésre, főként az ország északi részén, a ragadozómadaraktól jobban veszélyeztetett helyeken tartották, de az egész országban elterjedt. Génmegőrző állománya van Hódmezővásárhelyen, Gödöllőn és Keszthelyen.

Fogolyszínű magyar tyúk

Szervezett tenyésztésbe a legutóbbi időkig nem vont színváltozat. A tojó színe a fogolyéra hasonlító barna finom rajzolattal, a kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga, feje narancsvörös. Evezőtollaik sötétek. Elsősorban a Dunántúlon és erdős területeken terjedt el, ahol rejtőzködést elősegítő színe megvédte a ragadozóktól. Kis állománya található Gödöllőn. 2004-ben vált elismert fajtává. Erdélyi kopasznyakú tyúk (fehér, fekete, kendermagos) A magyar tyúknál valamivel nagyobb testű, vadmadár formájú. Különlegességét fedetlen nyaka, részben fedetlen melle és hasi része adja. Sok színváltozatban fordul elő, de génbanki állományban csak három változatot tartanak, amelyeket önálló fajtaként tenyésztenek.
Részletek


Pulyka

Rézpulyka

Bosnyák pulykának is nevezték. Olyan edzett, hogy lábon hajtották a nagyobb vásárokba, olykor 100 km-t is. A kakas színe rézvörös, fark- és szárnytollai fehéresek. A kakas 5-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú. Igénytelen, a pulykák közül kitűnik tojáshozamával. Jó kotló és nevelő, jó élelemkereső. Külterjes tartásban nevelik. Táplálékát kora tavasztól késő őszig természetes legelőkön is megszerzi.

Bronzpulyka

Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék. Szintén alkalmas külterjes tartásra, edzett, igénytelen.


Lúd

Fodrostollú magyar lúd (fehér, szürke, tarka)

A ludat i.e. 4000 évvel háziasították Babilóniában. A magyar lúd fehér, tarka és fodros változatban fordul elõ. Az Alföldön a nagyobb testû fehér és fodros, a Dunántúlon a kisebb testû, gyakran tarka színû egyedek voltak honosak. Igénytelen, a külterjes tartáshoz jól alkalmazkodó, hízlalás után jó hús- és májtermelõ fajta. Simatollú magyar lúd Színe leggyakrabban fehér, de létezik tarka és szürke színben is. A tojó 5-6 kg, a gúnár 6-8 kg súlyú. Évente 15 tojást rak. Igénytelen, edzett, gyorsan növő fajta. Mind a húsa, mind a mája kitűnő minőségű. Évente akár háromszor-négyszer is téphették.


Kacsa

Magyar kacsa (fehér, tarka)

A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdaasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.
Részletek


Gyöngytyúk

Magyar gyöngytyúk (fehér, ezüst, tarka, kékesszürke)

A gyöngytyúk feltűnő, szép küllemű baromfi. Az apró fejükön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldali állebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alapszín is, tejfelsárga ezüstfehér pöttyökkel. A tyúkénál finomabb, könnyebb a csontozata. Húsa finom, nagyon hasonlít a vadmadarak, pl. a fácán húsára. Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak. Tojása kisméretű, feltűnő tulajdonsága rendkívül vastag héja, ezért hosszú ideig eltartható. Míg a tojáshéj súlyaránya a tyúktojásnál 10,2%, addig a gyöngyöstojásnál 15,3%. Tojásait mindig elrejtett fészekbe rakja.
Részletek


Nyúl

Magyar óriás nyúl

A magyar óriás nyúl az egyetlen őshonos nyúlfajtánk, amit az Országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánított.
Részletek


Ló

Gidrán

A gidrán története 1816-ban kezdődött, amikor egy kis termetű, sötétsárga arab telivér mén, Gidran Senior érkezett Egyiptomból Lipicára. 1817-ben Bábolnára vitték, ahol akkor több kanca is volt a mezőhegyesi ménesből. Gidran Senior utódai közül 6 mén került vissza Mezőhegyesre, ahol Gidran II igen vegyes fajtájú kancákat fedezett be. Ekkor még a ménesek állományát nem származás, hanem szín szerint állították össze.
Részletek

Lipicai

A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor a mai szlovéniai Lipicán Habsburg Károly főherceg ménest alapított. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.
Részletek

Kisbéri félvér

A fajta a Kisbér nevű helységről kapta a nevét, ahol 1853-tól színvonalas lótenyésztés folyt. A ménes megalakulásától a nemesvérű ló tenyésztését volt hivatva szolgálni. Mivel ekkor a kor lova kétségtelenül az angol telivér volt, 1860-ban már nemzetközileg is jelentős számú és főleg minőségű angol telivér gyűlt össze Kisbéren. Emellett Kisbéren mintegy 100-150 vegyes származású tenyészkanca is állott. Ennek célja a katonaságnak megfelelő huszárló biztosítása és az országos fedezőmén-állomány utánpótlásának megteremtése volt
Részletek

Nóniusz

A fajta kialakulása a mezőhegyesi méneshez kötődik 1785-ben. A fajta fénykorát az 1880-as évek végén, a kiegyezés utáni években élte. A második világháború után a ló katonai hasznosítása megszűnt, és elsősorban az alföldön teljesített szolgálatot igavonó állatként.
Részletek

Shagya-arab

A 18. század végétől a hadsereg egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A lovaknak nemcsak gyorsnak és kitartónak, hanem elegánsnak is kellett lennie. A tenyésztést rendelkezésekkel szabályozták. II. József 1789-ben Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova küllem és teljesítmény szerinti válogatás után kerülhettek be a lovak. 1806-ban a Ferenc császár által kiadott rendeletére "kiváló és nemes" állomány tenyésztése lett a feladat. Báró Csekonics (Csekonits) József méneskapitány elsősorban mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy arab ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására. 1816-ban született határozat szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik, és létrejött a bábolnai arab. 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára a fajta névadója, Shagya Senior.
Részletek

Furioso-North Star

A furioso-north star vagy ismertebb nevén mezőhegyesi félvér Magyarországon őshonos, törvényileg védett lófajta. 1841-ben egy igen eredményesen versenyző, jó örökítőképességű mén, Furioso került a mezőhegyesi ménesbe gróf Károlyi György méneséből.
Részletek

Hucul

A hucul ló a huculok mindenes, kistestű lova, melyet a Kárpátok pónijának is tekintenek. Ez az erős lófajta rendkívül szívós és ellenálló. A fajta másik neve a kárpáti póni, huculska, hutsul, huţul, huţan vagy huzul hucule, huzule. A hucul lovak általában nyugodtak és lovaglásra, illetve kocsihúzásra egyaránt használhatók az egyébként megközelíthetetlen erdős területeken. Színük pej, fekete, fakó és egérfakó
Részletek

Magyar hidegvérű

A hidegvérű ló erősen eltér melegvérű társaitól. Erősebb a csontozata, nagyobb az izomtömege, lassabb a mozgása; egészében hidegebb, hűvösebb a vérmérséklete. Hidegvérű lovak valószínűleg már a honfoglalás korában is éltek a Kárpát-medencében, de nagyobb mértékű elterjedésük az 1880-as évekre tehető, s először a Dunántúlra volt jellemző. Erre a területre a kereskedés révén kerültek a hidegvérűek Ausztriából. Két tájfajta alakult ki, Vas megyében a nagyobb termetű pinkafői, Zala megyében a kitartóbb muraközi terjedt el.
Részletek


Szamár

Magyar (parlagi) szamár

A magyar parlagi szamár története időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az első szamarak a kelták idejében kerültek a Kárpát-medencébe. Jelentősebb állományuk alakult ki a rómaiak ideje alatt. A mai szamaraink feltételezhetően ennek az állománynak kései leszármazottai, hiszen azóta csak kevés egyed került be az ország területére.
Részletek


Hal

Pontyok

Fajtái: attalai tükrös ponty, biharugrai tükrös ponty, bikali tükrös ponty, tiszai nyurga ponty, dinnyési tükrösponty, geleji nyurga ponty, szajoli tükrös ponty, hajdú T1 tükrös ponty, hajdú P1 pikkelyes ponty, hajdúszoboszlói tükrös ponty, hortobágyi tükrös ponty, hortobágyi pikkelyes ponty, dunai vad ponty, varászlói tükrös ponty, balatoni sudár ponty, mórichelyi tükrös ponty, nagyatádi tükrös ponty, szarvasi 215 tükrös ponty, szarvasi P34 pikkelyes ponty, P31 pikkelyes ponty, szegedi tükrös ponty, tatai aranysárga pikkelyes ponty, tatai palaszürke pikkelyes ponty, tatai hátpikkelyes tükrös ponty, tatai acélos nyurga ponty, ráckevei dunai tőponty
Részletek

Leső harcsa

Az európai harcsa, más néven leső harcsa vagy egyszerűen harcsa a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) alrendjébe, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.
Részletek

Tok-félék (sima tok, sőregtok, vágótok, viza)

A közönséges toknak, Acipenser sturio L., mérsékelten hosszú ormánya, keskeny felsőajaka, duzzadt és középen megszakított alsóajaka, síma bajuszszálai, szorosan egymás mellé sorakozó, nagy oldalvértei s elől meg hátul alacsony, de középen magas hátpajzsai vannak. A hát színe többé-kevésbbé sötétbarna, barnásszürke vagy sárgásbarna, hasa ezüstösen fehér, a vértlemezek pedig szennyesfehérek. Eléri a 6 m-es hosszúságot, de rendesen nem több 2 m-nél.
Részletek

Sebes pisztráng

Fajtái: Sebes pisztráng (Salmo trutta), Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss)
Hideg vízû pastakokban, alpesi tavakban találja meg igazán életfeltételeit, kedveli az oxigéndús sebes folyású patakokat. Európában és Amerikában õshonos, számos rokona él még földünk vizeiben. Magyarországon csak a sebespisztráng õshonos, a szivárványos pisztrángnak telepített állományai vannak.


Kutya

Komondor

A komondor (lat. Canis familiaris pastorialis villosus hungaricus) az egyik legismertebb pásztorkutyafajtánk, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki.
Részletek

Kuvasz

Őseinkkel a népvándorlás során jött a Kárpát-medencébe, mint a nyájak nagytestű, határozott fellépésű védelmezője. A Keszthely melletti Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori leletben talált kutyacsontokról kiderült, hogy a mai kuvasz ősétől származnak.
Részletek

Mudi

Már 1773-ban Buffon is leírt egy mudi jellegű pásztorkutyát, majd Pethe Ferenc 1815-ben a Természet Históriájában, Méhely Lajos 1902-ben és Herman Ottó 1912-ben kiadott munkájában. Ennek ellenére a mudi szervezett tenyésztése a legkésőbb indult meg a magyar fajták közül.
Részletek

Puli

A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet. Első leírója Heppe volt 1751-ben, és utána sokan megemlítik írásaikban a puli bozontos szőrét, hihetetlen intelligenciáját és munkabírását.
Részletek

Pumi

A pumi őshonos fajtánk, hazánk területén alakult ki a 17-18. század folyamán a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.
Részletek

Magyar agár

A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, melynek létezéséről már a Kr. e. 3. évezredből vannak bizonyítékok. A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak az állatok üldözésekor. Első emlékeik Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal.
Részletek

Rövidszőrű magyar vizsla

Régi magyar vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki. Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya, amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárga, esetleg barna színű, néha foltos volt, s a vadászat minden mozzanatánál segítségére volt a vadásznak.
Részletek

Drótszőrű magyar vizsla

Vizslánk másik változata korántsem tekint olyan hosszú történelemre vissza, mint a rövid szőrű magyar vizsla. A drótszőrű magyar vizsla kialakulása a 20. században történt, fiatal fajtának tekinthető. A rövidszőrű almokban időről időre feltűntek az elvárttól eltérő szőrminőségű egyedek, amelyeket kiselejteztek. A drótszőrű vizsla tenyésztése az 1940-es években indult el Vasas József kitartó munkájának köszönhetően. Az eltérő szőrminőségű rövidszőrű egyedeket keresztezték a drótszőrű német vizslával. A cél a nagy hideget jobban tűrő vadászkutya létrehozása volt, amely a rövid szőrű változat fajtajellegét hordozza.
Részletek

Erdélyi kopó

Már honfoglaló őseink is előszeretettel használtak a vadászatokon kopókat segítőnek, s amikor megérkeztek a Kárpát-medencébe, ezek a kopók keveredtek az itt élő népek kutyáival, köztük a kelta kopóval. Az Árpád-házi királyok idején alakult ki a mára kihalt pannon kopó, amely az erdélyi kopó és a magyar vizsla elődjének tekinthető. Kopókat a Képes Krónika miniatúráin is ábrázoltak, első írásos említésük 1237-ből származik. A magyar királyok, nemesek rendkívül szerettek kopókkal vadászni, a magyar nemesi udvarhoz hozzátartozott a kopófalka. Az Erdélyben kialakult kopót először serlegeket díszítő domborműveken ábrázolták az 1600-as években.
Részletek


Galamb

A galambfélék (Columbidae) vagy közismert nevükön a galambok a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe tartozó család. 42 nem és 313 faj tartozik a családba. Többnyire tipikusan búgó hangúak, termetük a rigótól a lúdnagyságig terjed. Erdőben, részben sziklás vagy a szárazföldi területen élő, ügyesen repülő madarak. A galambalakúak monogám módon élnek, a hímek ugyanúgy költenek, mint a nőstények. Egy-két fiókájuk fészeklakó, a szülők túrószerű begytejjel táplálják őket.

Nemzeti kinccsé nyilvánított fajtáink:

  • Alföldi buga galamb
  • Alföldi (kőrösi) keringő
  • Bácskai hosszúcsőrű keringő
  • Bajai keringő
  • Budapesti bíbic
  • Budapesti magasröptű csapos keringő
  • Budapesti magasröptű keringő
  • Budapesti rövidcsőrű
  • Budapesti tollaslábú gólyás
  • Budapesti tükrös
  • Ceglédi rövidcsőrű szívhátú
  • Csepeli magasröptű hófehér keringő
  • Debreceni pergő
  • Dél-Bácskai keringő
  • Egri kék keringő
  • Hódmezővásárhelyi ernyőszemű keringő
  • Kecskeméti keringő
  • Kiskunfélegyházi keringő
  • Kiskunfélegyházi simafejű keringő
  • Komáromi bukó
  • Magasröptű magyar deres
  • Magyar begyes
  • Magyar csirkegalamb
  • Magyar díszposta
  • Magyar óriás galamb
  • Magyar szarkakeringő
  • Makói magasszálló keringő
  • Miskolci keringő
  • Monori keringő
  • Szegedi magasszálló
  • Székesfehérvári bukó
  • Szolnoki bagdetta
  • Szolnoki keringő
  • Szováti kék

Galambokról részletesebben:


Külső hivatkozások

A védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló országgyűlési határozat


Állattartással, utaztatással kapcsolatos gyakori kérdések

Hogyan vihetem magammal kutyámat, macskámat az EU más tagállamaiba? Válasz

Az állatútlevélben szerepel-e az állat fényképe? Válasz

Vakvezető kutyákra milyen előírások vonatkoznak Angliába való beutazáskor? Válasz


UNIOHID

Lásd: www.UNIOHID.hu


EU gyűjtemény a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Lásd: [1]


Hivatalos szervek és minisztériumok

- Kormányzati oldal (magyar, angol és német nyelven): http://www.magyarorszag.hu/

- Külügyminisztérium (magyar és angol nyelven): www.kulugyminiszterium.hu

- Tartózkodási hatóság (magyar, angol, német és francia nyelven): http://www.bmbah.hu/

- Munkaügyi hivatal: http://www.afsz.hu/

- Adóhivatal (magyar és angol nyelven): http://www.apeh.hu/

- Egészségbiztosítási szerv (információk: angol, német és francia nyelven): http://www.oep.hu

- Nyugdíjbiztosítási szerv: http://www.onyf.hu/

- EU INFO Tájékoztató Szolgálat: http://www.euvonal.hu

A lap eredeti címe "http://eupedia.hu/index.php/Magyarorsz%C3%A1g"
Személyes eszközök